Jártunkban-keltünkben, úgy futunk bele magyar
szóba, mintha otthon lennénk: terül, mint a furulyaszó! :) Tegnap éppen svájci nemzeti ünnepnap volt,
gyönyörű idővel kísérve: ez munkaszüneti nap, tehát mindenki vagy kirajzott a
városból kirándulni, vagy a tóparton hesszelte a számára szimpatikus nem
tagjait a strandon. Alapvetően minden a svájci nemzeti öntudatról szól:
zászlók, jelképek mindenhol, legális petárdázás, este tüzijáték. Kezdem
megszokni, hogy ha beülünk egy sörre valahová, már csak németül próbálok érvényt
szerezni szomjamnak...:) Míg nem az egyik körben a fiatalember tökéletes
magyarsággal a számomra oly kedves „Egészségedre!” biztatással honorálta
jéghideg korsómat, majd elviharzott. Barétom, Te vagy magyar lányokat futtatsz,
vagy gulyáslevesen nevelkedtél! :) Legközelebb már lejattoltunk, jó fej volt,
valszeg meghallotta, hogy magyarul értekezünk asszonykámmal. Ja, a lányfuttatás
nem annyira öncélú poén volt: a prostitúció itt legális és a mintegy 3 000
főállású szakmabéli hölgy fele magyar származású...Rábízom mindenkire, hogy
erre „örülünk Vincent”, vagy „naszépországimázs” a verdikt...:) Mindenesetre
eddig bármikor sétáltunk a tó környékén, minidig beleszaladtunk magyar
beszélgetésbe. Sőt, mivel kivételezett szerencsében van részünk az által, hogy
jó pár magyar barátunk él itt, újabb és újabb magyarokat ismerhetünk meg.
Legutóbb pl. a helyi magyar amatőr futball társaság, az FC Hungária tagjait! :) Na ezek az Urak sem ma hangolták be először a
hangszert: a honlapjuk képein a megboldogult Puskás Öcsi is öröm-ittasan (minimum) áll a játékosok oldalán! :) Jó fejek, mindig van aktuális magyar téma, de
azért focizni is lehet velük...Rögtön befogadtak, mondták legközelebb is jöjjek
és hozzak valakit még, aki focizni is tud...:) Majd igyekszem...:) Anyanyelvünk
tehát él és virul: ahogyan eddig is gondoltam, a határok pusztán jelképesek
Európában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése