Átlépve a határt

Lichtenstein felől érkezve egy pici határátkelő fogadott minket, amely elsőre nem is tűnt svájci határnak. Egész úton abban reménykedtünk, hogy nem kapnak ki tételes vámvizsgálatra, mert akkor az egész estét ott tölthetjük, annyira meg volt pakolva a kocsi. Szerencsénkre nyaralóknak néztek minket, a kocsi hátára szerelt két bringa alapján is, tehát simán átsiklottunk. Semmi „grüzie”, semmi „passport”. Csendes kis faluban araszoltunk 40-nel, majd egyszer csak fordulás jobbra és felhajtottunk az autópályára. Innen már csak 120 km Zürich. Mivel addigra már túl voltunk 880 km-en, ennek igencsak örültünk! :) 120-szal haladva egyszer csak bevillant, hogy igen ám, de svájci autópálya matricánk nem annyira van...Semmi pánik, következő benzinkút...Ami 30 km-re volt...Beslattyogunk, kérjük a matricát, majd kikerekedett szemekkel visszakérdezünk: még egyszer, mennyibe kerül?! 40 frank, igen, AZ ÉVES MATRICA! Itt ugyanis nincs más: egyszer mindenki megveszi és így ennyibe kerül...Szép lassan célba értünk és megtaláltuk a pályaudvart, ahol a megbeszélt helyen várt ránk az apartmanunk kulcsa...