Első ránézésre

Megérkezésünk estéjén, legnagyobb meglepetésemre, nem voltunk nagyon fáradtak. Mondjuk emberiség kihalás-megmentő projektbe nem kezdtünk volna, de egy sör még belefért...:) Megtámadtunk egy helyi pizzeria-t, amelynek szimpatikus kiülős része volt. A helyi sör, nevén nevezve a gyereket, a Feldschlosschen, kellemes ízű, nagyon jól is esett. Az árát most hagyjuk, erről később...Viszont a pizzájuk maga volt az álom! Lehet, hogy csak az éhség beszélt belőlünk, de jobban ízlett, mint Pesten a Trattoria Toscana-ban...És ugyanannyiba került, mint ott kerülne...

Másnap aztán nyakunkba vettük a tó környékét, ami jó 30 perc sétára van a pecónktól. Elképzeltem én mindennek, de hogy ennyire...Szerintem csodaszép, röviden...Az idő is nekünk kedvezett: 25-28 fok, szikrázó napsütés. Végre nem 37, mint Pesten! Reggeli-ebéd gyanánt rámentünk a Bratwurst-ra, ami az egyik nevezetes kajájuk (képe a bal felső sarokban). Megint csak biztos az éhség, de isteni volt! Egy elég, ha normális vagy, én rámentem a másodikra is, ami már küzdelmes...:) Ha jó idő van, akkor itt kiözönlik a jónép! Eldob mindenki kapát, kaszát, repülőgép kulcsot és irány a tó! :) Itt aztán pisloghat minden autórajongó: 911-től, az összes Ferrarin keresztül az Aston Martin DB5-ig (képe fent) mindent láttam...A tömeg egyáltalán nem zavart minket: hallgattuk az utcai zenészek Boban Markovic-stílusú koncertjét, ettük a Mövenpick fagyit és úgy egyáltalán, kezdtünk ráhangolódni a zürichi tó hangulatára. Hajóval megnéztük a környező településeket, majd magabiztos tájékozódással elsőre visszataláltunk hajlékunkhoz. Szép itt, nagyon...