Ma kirándulgattunk kicsit a környéken,
megnéztünk néhány helyet, ahol potenciálisan elérhető lakásokat találtunk.
Alap esetben, ahogy azt a szabályok részben is ecseteltem, mindenki békésen
araszol 50-nel az utakon, nincs semmi jele kapkodásnak, sietségnek...Amíg valaki
elé be nem navigál a GPS a telített, szűk mellső sávba! Nem tudom, hogy a
rendszámunk nem volt szimpi a középkorú svájci mamkának, vagy alapból sietett,
de padlóig nyomta a gázt, amint észrevette, hogy be szeretnék elé sorolni...:) Mondjuk
engem sem abból a fából faragtak, hogy megvárjam, amíg 300 méter múlva tök más
irányba vinne el az autópálya bevezető szakasza, kard ki kard, lepadlóztam én
is! :) Befértem, kicsi és erős
a kocsi. Aztán amint besoroltam, intettem, hogy köszönöm, és ezzel azt
gondoltam, hogy „this is the beginning of a beautiful friendship”...:) Aztán
navigátorom gyorsan nyomott egy újabb hamarosan jobbra fordulás instrukciót, és
hogy-hogy nem, a mamka ismét hamarabb vágott ki egy tized másodperccel a külsőbe...Nem
ám, Rocky sosem adta fel a 2. menetben: újabb padló, újabb besorolás! :) Egyébként nem presztízsből csinálom: szimplán
ekkora volt a forgalom a sávokban és a mamka mögött is egyfolytában érkeztek az
autók: biztosan szombat délutáni bevásárlókörút, vagy ki tudja, mit csinálnak a
helyiek ilyen tájt...Tehát alapból simán elengedném, ha lenne mögötte hely, de
most nem volt, all apologies...:) Ekkor a mamka már pirosra váltott, mint a
svájci zászló nagy része...:) A következő lehetőségnél kisorolt mellénk a másik
sávba és dühödt arccal jelezte: Guten Tag, KÍVÜL TÁG!!! :) Oké, Frau Switzer, nem kötözködöm többé:
rájöttem, hogy tök igaza van...Forgalmi szitu ide vagy oda, ő itthon van, én
meg „ungarische nie danke” vagyok a szemében...:) Legközelebb már tudni fogom:
a magyar rendszám nem a legjobb eszköz arra, hogy svájci barátokat
szerezzünk...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése