Kondi van eladó? Engem érdekel, mennyi?

Ma végre rászántam magam, hogy nekivágjak bringával Zürich legmagasabb pontjának, az Üetlibergnek. Párszor már tekertem arra, de amikor megláttam a tábla irányában feltáruló meredekséget, általában a „na tudod mikor” kezdetű mondatok ugrottak be elsőre...:) Hiába, az elkényelmesedett urbánus proletár nem tud kapásból hegyet mászni! Na, de végre ma nekirugaszkodtam: szokásos útvonal a Triemli felől fel a Panoramaweg-re, ahonnan már sejthető, hogy odafentről nem semmi lehet a látvány. Ma gyönyörű idő volt Zürichben, ezt vétek nem kihasználni, gondoltam...Táblánál hórukk és go: tekertem vagy 400 métert, bringáról le, inkább tolom...:) Jól van na, nem vagyok rá büszke, de az útvonal azért nem rövid: kb. egy Margitsziget körnek felel meg, átlagosan 30 fokos emelkedőn...Jelentkezzen, aki végigtekerné bringával! :) Caplatok, lassan felsejlik a fák mögött a tó és a város, az út pedig ragyogóan kiépített: gyakorlatilag végig karbantartott, apró köves, 1 méter széles utak vannak...Ez Svájc, ezen már meg sem lepődtem...No, de azt hozzá kell tenni: itt aztán ritka a hozzám hasonló elpunnyadt mihaszna! :) Tolom a bringát, izzadok mint k..va a templomban, erre elhúz mellettem gyalog egy kb. 60 éves nőci: „Grüzie...schöne tag” csatakiáltással...:) De mintha álltam volna, semmi szuszogás, szerintem meg sem izzadt...Schöne-schöne: József Attila Levegőt címe verse is milyen szép, mert már vagy fél órája ez megy a fejemben...:) Konklúzió: kéne futni, de közben meg nem enni...hogy a pék rakná tele...:) Égtem, mint a Reichstag...:) De ha már belekezdtem, nincs megállás: röpke 45 perc alatt felértem, néha megállva és úgy csinálva, mintha csak fotózni álltam volna meg. :) Felérve aztán egész belemelegedtem, rögtön nekivágtam a kilátónak is, ami még úgy 120 lépcsőfok, de ami aztán onnan feltárul, azért minden izzadtságcsepp triplán megérte! A placcon természetesen van egy príma kis kolbászsütöde, és egy nagyobb terasz-étterem is. A túrázók zöme nyugdíjas korú volt: az egészséges életmód, legalábbis a rendszeres mozgás, itt a kultúra része. Azért szűkítem a mozgásra, mert kompenzáció gyanánt azért jó pár papa dekkelte a cigit, amint felért...:) Ehhez mindenhol (az erdőben is) rendre kuka és a tetején csikktartó dukál: ki van találva! Summa summárum, aki ennek elsőre nekivág és nem triatlonos, kicsit azért meg fog izzadni, de mindenképpen megéri: egyik legszebb kilátás, amit eddig volt szerencsém életemben látni...