"...iszol te rendesen?!"

Egy bölcs, enyhén hajlott korú barátom mondta a kiköltözésünk elején: addig írjál könyvet, amíg az elején vagy, mert pár hónap múlva minden tök normálisnak fog tűnni és nem fogod észrevenni a különbségeket... Azokat a dolgokat, amiről ez az egész értekezés tulajdonképpen szól: miben más? Annyira igaza volt, hogy nagyon... Rutin, meg az évek...:)

Nem azért nem írok, mert nincs miről... Nem azért nem írok, mert lenne olyan olvasó, akinek ez nem öröm, hanem megerősítés: el innen... Nem vagyok a „húzz el, amíg teheted” brigád tagja, sőt... Én vagyok az, aki elsőnek bontana zászlót hazai földön, ha lenne értelme... Viccen kívül, tényleg... Nem Pesten, ez igaz: ennyire már tisztult a kép... De Balaton-ja nincs senkinek... Ott pl. lenne értelme, ott lesz is értelme, majd egyszer...
Milyen most? Átlagos, de frankón... Semmi különös: mert már normális az, ami különös volt... Megdermedt a viasz a gyertyákon... Attól még lobog a láng, csak mindez már nem fény a sötétségben, hanem (néha) napfényben úszó őrláng... Minden tisztul, minden alakul. Jobban, gyorsabban, mint reméltük... Lassan nem mi leszünk érdekesek, hanem az, amit ezáltal létrehozunk... Magunknak, szeretteinknek...
„Te, olyan szarul nézel ki, iszol te rendesen?!” - kérdezték páran, persze poénból. :) Jelentem: ha szarul nézek is ki, az is relatív, meg az ivás mértéke is...:) A vesém speciel jól van, kopp-kopp...:) Mindaz, amit elértünk (nagy szavak ideje), emiatt van: qrva kemény meló, előtte és azóta folyamatosan sok-sok tanulás, majd a meló után nem kevés szerencse. Enélkül nem mehet... De kinek van szerencséje? Ugyanannak a 6-8 játékosnak, minden évben a póker világbajnokság döntőjében??? Nem hinném, hogy szerencse kérdése csak... 

Mindenesetre, ahogyan egy újszülött is rákészül az új életre, bár akarata ellenére (vagy nem), egyszer csak eltelik 9 hónap és indul a számláló... Nos, mi már megszülettünk itt, lejárt a próbaidő. Milyen érzés? Eleinte hideg (wtf tart 6 hónapig egy télben?!), néha borús (lásd még google: swiss depression), de ezek csak minimálisan hatottak ránk... „Do or do not! There is no try!” – valamit, valamiért... Valamiért, ami 9-10 hónap alatt is egészen új perspektívát nyitott: egy új, jobb életet... Bár, azért süthetne már a tavaszi napsugár...:) Az ember már csak ilyen: mire vágytál, megkaptad...mégis többet akarsz? Igen, mindig! Iszom-e rendesen? Ez még kérdés??? :)