A minap egy remek koncerten jártam a helyi arénában, ahol is egy már többször megtapasztalt, így már-már feltűnő jelenséggel szembesültem ismét. A küzdőtér hátsó részén, oldalt állt egy kb 6-8 méteres sörpult, jófajta kolbásszal és csapolt sörökkel: 4-5 fő szolgálta ki a szomjas rockereket, mint rendesen. Be is álltam a közeli sorba, akár egy kultúr ember. A pultnál már csak egy ember áll előttem, türelmesen várjuk a kislányt, mire egy 40-es helyi hülye lazán beáll az előttem álló mellé a pulthoz és bekönyököl, mint következő vendég. Szinte látom magam előtt a gondolatait: „milyen jó fejek, hogy hagytak nekem egy üres helyet a pultnál, minek állnak ezek itt, nem is értem. De le is szarom, suldigung”. Előttem lévő fella nézegeti a csávót, furcsállja, nem szól semmit. Nekem hirtelen Hulk-szerű átalakulás megy végbe az ereimben: vazze, ezt én ledarálom, mint nagymama a mákot!!! Igen ám, csak hogy sviccer düjcs-ben továbbra is ott vagyok, ahol 1,5 éve voltam: más megoldást találtam ki. Emberünk megkapja a két kolbászát, mire az előttem álló tag is rendel, tehát közöttünk slisszolna el a paraszt: úgy teszek, mintha elengedném, majd amint belép, egy határozott lépéssel kissé megbillentem a vállát, hozzátéve: suldigung! Néz rám, nagyokat hőőőőzik, magyaráz valami mifaszvan hablatyot, mire mutatom, hogy a hátam szebb lett volna, ez ugyanis egy sor, bunkókám! Gondolom felmérte az esélyeit: a kolbászokkal, ha nagyon gyors, talán megkísérelhetne billogot nyomni az arcomba, de utána valószínű, hogy a koncertlátogatásunk a végéhez érkezne, mivel akkora bőröndbe hajtanám, amit még a repülőre is felengednek... Gyorsan feladta, jól is tette: a koncert tényleg baromi jó volt! Konklúzió a következő, némi túlzó általánosítással: ezek nem tudnak sorban állni!!! Azt sem értik, hogy emberek miért állnak egymás mögött egy pult előtt. Ezt már sokan, sok szituációban megerősítették nekem, nem csak én tapasztalom. Nem értik, nem akarják felfogni, hogy létezik az, hogy nem őkelműségüket hintik be azonnal rózsaszirommal, amint felbukkannak valahol. Ennek nem sok (semmi) köze ahhoz, hogy auslander-nek néznek, vagy sem: megérkezik, megy a pulthoz, nincs más opció. Mondanám, hogy csak bunkóság, de inkább vezethető vissza alapvető emberi udvariasság, mint nevelési elv teljes hiányára. Tisztelet a kivételnek, ilyen is van: na ezek a külföldiek... Részemről új célom van: amint ilyet látok, ékes sviccül betanulva, előadom nekik azt a fura alakzatot, amely igen hasznos formája a várakozásnak, neve is van: SOR! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése